Nagy hévvel zajlanak az előkészületek a reformáció ötszázadik évfordulójának méltó megemlékezésére. Bár a reformációt nem helyes egy bizonyos időponthoz kötni, fontos szerepet kap az 1517. október 31-es dátum, és fontossá válnak az azt követő események is. Kevesebbet beszélünk azonban az előzményekről, amelyek a reformáció kibontakozásához vezettek.

A keresztyén humanista Erasmus reformátor volt az előreformációban. Neve legtöbbször a külföldi tanulási lehetőségek kapcsán hangzik el vagy jelenik meg előttünk, a nevet pedig a „+” szimbólum követi. Azt, hogy ki volt Erasmus, és mi volt az a plusz, amit a tudós a keresztény Európának nyújtott, már kevesen tudják. Egy évvel a reformáció születésnapja előtt, az 1516-os Novum Instrumentum (így nevezte elsőként Erasmus az általa lefordított Újszövetséget) előszavában, a Paraclesis traktátusban Erasmus már hangsúlyozta a Szentírás minden ember, tehát laikusok által való olvasását. Műveiben számtalanszor kritizálta a papságot és a kiüresedett rítusokat, és a belső, mélyebb kegyesség felé próbálta irányítani az olvasóközönségét. Pacifistaként toleranciát propagált a háborús helyzetekben, és 3000-nél több levelet vált Európa vezető egyéniségeivel, akik között a pápa, király, herceg, katona, politikus és teológus vagy későbbi reformátor egyaránt kap tőle tanácsot vagy útmutatást.

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet könyvtárának legrégibb könyve, az Erasmus által 1516-ban írt Institutio principis christiani – A keresztény fejedelem neveltetése című könyv idén 500 éves. A könyv pontos bibliográfiai leírása:

ERASMUS, Desiderius: Institutio Principis Christiani saluberrimis referta praece ptis, per Erasmum Roteroda mum, cum alijs nonnullis eodem pertinentibus ... – Basel, Froben Johann, 1516, mense majo. 4° – [166] pag., plur.fig.xylogr., 2 sign.typogr. – VD16 E 3133.

A könyvtárunkban található példány a következő köteteket is tartalmazza:

1. Erasmus, Desiderius: Panegyricus gratulatorius de felici ex Hispania reditu ad ... principem Philippum ... [EST: Ad illustrissimum principem Philippum ... de triumphali profectione Hispaniensi ... gratulatorius panegyricus]. (VD16 E 1874) 2.Isocrates: Praecepta de regno administrando ... [EST: Ad Nicoclem]. Beteiligte Pers.:Erasmus, Desiderius. (VD16 I 525) 3. Plutarchus: De discrimine adulatoris et amici [EST: Quo pacto quis dignoscere possit adulatorem ab amico]. (VD16 P 3715) 4. Plutarchus: De utilitate ab inimicis capienda [EST: Quo pacto quis efficere possit, ut capiat utilitatem ab inimico]. (VD16 P 3722)

A kötet utolsó lapja csonka. Kötése sérült, három dupla bordára fűzött vaknyomásos, növényindás és madaras görgetővel, a gerincen Luther-rózsás bélyegzővel díszített, barna kecskebőr kötés, két fekete selyem szalag nyomával. Az előzékek és az oromszegők hiányoznak. A gerincmerevítő kódexlap (egyetlen darab a gerinc hosszában). A könyv címlapján levő pecsét arról tanúskodik, hogy a könyv korábban a stuttgarti Königliche Hand Bibliothek, azaz az 1810–1886 között "Königliche Hofbibliothek" néven működő a Württembergische Landesbibliothek tulajdonában volt. Későbbi tulajdonosait nem ismerjük, ahogy azt sem, hogy mikor került a könyvtárba. Jelenlegi jelzete: Ant. 26.[1]

Desiderius Erasmus nem csak teológus, filozófus és filológus volt, hanem pedagógiai írásai is születtek.[2] Legkiemelkedőbb pedagógiai írása az 1516-ban, Bázelben, Hieronymus Froben által nyomtatott Institutio principis christiani műve. A mű politikai jellegű, melyben etikai és didaktikai szempontok dominálnak. Erasmus a könyvet a 16 éves Károly (1500–1558) spanyol királynak dedikálta. Elsődleges célja volt a későbbi V. Károly uralkodó számára útmutatást adni tudatos keresztyénné és felnőtté váláshoz és a fejedelem kegyeit elnyerni. Másodlagos célja pedig az volt, hogy könyve a mindenkori jövendőbeli európai vezetők számára kézikönyvként szolgáljon. Erasmus tollát korát megelőző nevelői munka hagyja el. A nevelési-tanítási folyamatban, Erasmus figyelembe vette a lélektani szempontokat, és írásában a növendék központi szerepet kap. A testi fenyítést elveti – főleg a fejedelmek neveltetése esetében –, a fegyelmezés fő eszközét a szelídség és racionális meggyőzésben látja, továbbá szorgalmazza a jutalmazás technikáját. Nevelési elveit két csoportra szokás tagolni: az első az értelmi nevelés, ahol főként az irodalmi, nyelvi és retorikai képzés kap helyet, a második pedig az erkölcsi jellegű nevelés és formálás. Jó fejedelemnek számít az, aki latin és görög nyelvoktatásban részesül az antik művek olvasása által, továbbá aki erkölcsös életet él. Erasmus pedagógiáját a szabad tudományok és a vallásos életfelfogás találkozása jellemzi.

A Keresztény fejedelem neveltetése munka ajánlásában a „humanisták meg nem koronázott fejedelme” Platónra hivatkozik, aki szerint az állam sosem lesz boldog, míg nincs filozófus vagy filozófia hatására munkálkodó uralkodójuk. A filozófia alatt, amint azt az ajánlólevélben meg is magyarázza, Erasmus azt a bölcsességet érti, amellyel az uralkodó a mennyei uralom példáját követve próbálja a jó államvezetést.[3]

Három évvel a könyv kiadása előtt már megszületett Niccolo Machiavelli Il Principe műve, azonban nem állíthatjuk biztosan, hogy Erasmus ismerte volna Machiavelli művét, vagy akár más, hozzá hasonló témájú munkát olvasott volna, ugyanis Machiavelli művét csak 1532-ben publikálták. Nézeteik eltérőek, az általuk megrajzolt kép két egymástól nagyon eltérő fejedelemi ideológia. Machiavellitől eltérően, Erasmus nem a türannoszi tekintélyt megkövetelő autoritássá próbálja neveli hercegét, hanem olyan vezetőt próbál faragni belőle, akit a nép szeret. A kézikönyvben a király a népet szolgálja, nem hatalmaskodik fölötte, hanem a köz érdekét képviseli.

Az Erasmusra jellemző békítő szándék ebben a műben is érzékelhető. Személyével és tanításával, amelyben a pártatlanságot és pacifizmust képviselte, kortársai nem tudtak mit kezdeni. Bár munkáit számtalan ember olvasta, ideológiájával nem tudtak azonosulni. Korának szellemiségét megelőző művei közül párat a katolikusok átok alá zártak, Luther Krisztus ellenfelének nevezi. És valahogy V. Károlyra sem hatott kellőképpen: felnőve, királyként nem folytatott békés politikát.

----------------
Jegyzetek
----------------
[1] Kurta József: A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet könyvtárának régi állománya I. Az 1601 előtti, nem magyar nyelvű, külföldön megjelent nyomtatványok katalógusa. Kolozsvár, Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, 2015. 75. tétel.

[2] A tanulás, az elemzés és a magyarázat módszere (De ratione studii ac legendi interpretandique liber) című értekezését 1512-ben, a Nyájas beszélgetések (Colloquia familiara) munkájában található neveléssel kapcso-latos fejezeteket 1522 – 1524 között, A gyermekek korai erkölcsös és tudományos nevelése (Declamatio de pueris ad virtuem ac literas liberaliter instituendis, idque protinus a nativitate) traktátusát 1529-ben, és A gyermek illő magatartásáról (De civilitate morum puerilium) munkáját 1530-ban írta.

[3] Hillerbrand, Hans J.: Erasmus and his Age, Harper Torchbooks, New York, 1970, 96.

Márton István (BA IV) teológiai hallgató