This paper presents the apology of János Bodola, professor of Nagyenyed, accused of heresy in 1791. Like his accused associate, Bodola also dismissed the charge of heresy, but did not deny that theological thinking should be renewed. In his letter, he also rejected Arminian, Pelagian, and Universalist accusations, stood up to Samuel Endemann’s orthodoxy, and condemned the lack of consensus among the confessions.
egyházfegyelem
The attack against the ideas of illumination was at the same time the last desperate attempt of the Transylvanian reformed orthodox theology at the Synod of Küküllővár in 1791, when János Zilahi Sebes and János Bodola were indicted for spreading the teachings of arminian, socionian and pelagian theology. He defended himself in an exhaustive testimony and also defended the book of the German reformed professor, Samuel Endemann, used in Transylvanian schools as manual of dogmatic theology.
The attack against the ideas of illumination was the last desperate attempt of the Transylvanian reformed orthodox theology at the Synod of Küküllővár in 1791, when János Zilahi Sebes and János Bodola were indicted for spreading the teachings of arminian, socionian and pelagian theology. He defended himself in an exhaustive testimony and also defended the book of the German reformed professor, Samuel Endemann, used in Transylvanian schools as a manual of dogmatic theology.
Az egyházfegyelem szellemében legyen krisztusi és gyakorlásában legyen kálvini karakterű. Ne büntető, hanem javító tendencia érvényesüljön benne.Fegyelmet azonban csak az gyakorolhat, aki saját magát is fegyelem alatt tudja tartani. A presbitéríum igazán fegyelmező hatóság csak úgy tud lenni, ha tiszta, feddhetetlen életű és egyházias érzésű presbiterek a tagjai.
Az egyházfegyelem egyike azoknak a jellemvonásoknak, melyeket az idők folyamán magunktól elveteltünk, noha kálvinista karakterünk egyik speciális vonása volt, mint ahogyan lemondtunk a bibliaolvasásról és lemondtunk arról, hogy híveinktől évenként egyszeri templomba járáson kívül egyházunkhoz való tartozásuk más bizonyítékát is megkívánjuk. Ma azonban az erdélyi magyar kálvinista egyház válaszúton van.
Jelen tanulmányban a szerző azokat a bibliai, etikai és gyakorlati teológiai elveket fogalmazza meg, amelyek a szabályzat teológiai alapját képezik. A cím egy olyan kettősséget jelöl, amely Isten földi országának, az ország „előszobájának”, az egyháznak a létéből adódik: az evangélium, a jó hír megváltottságunk, amely ebben a vonatkozásban szabad teret enged keresztyénségünk megélésének, ugyanakkor az egyház testén szeplők és sömörgőzések (Ef 5,7) vannak, s ez bizony „rossz hír”.
Témánk a presbiteri szolgálatot minden időben meghatározó kérdés. Szeretnénk Kálvin biblikus elveihez és a Genfi egyházi rendtartáshoz mérni jelen egyházi életünket. Miután Kálvin mindenekelőtt a Szentírás kiváló ismerője, és annak üzenetét feltétlen követelményként alkalmazó tudós lelkipásztor volt, előbb a bibliai tanítást szeretnénk felvázolni az egyházfegyelem és egyházkormányzás tekintetében.
