Digitális archívum

Összesen 1198 találat. Ezen az oldalon a(z) 241 - 270 címek láthatók.
K. M. --- In: Az Út --- (8) 1926 | 295-298 old.

1. Ésaiás 48:17 Isten végtelen fenségű személyes hatalom és akarat,teremtő és világfeletti Úr. Mit gondolsz, lehetsz-e akadálya az Ö akaratának és megsértője szentségének? Vájjon nem remegő szívvel, mélységes áhítattal és örömkönnyekkel kell-e tudomásul venned, hogy ő Fiában Megváltó Kegyelem, a megszentelődés útján üdvösségre tanító és vezető Szentlélek?! Imádság: Atyám, áldott légy, hogy Szent Fiad által megmutattad a Neked való engedelmesség egyedül lehetséges és hasznos útját.

Imre Lajos --- In: Az Út --- (8) 1926 | 294-294 old.

Ez a folyóirat, mely már hetedik évfolyamában jár, tartalmaz elmélkedéseket és a munkáról szóló cikkeket lelkészek számára, prédikációkat és beszédeket, „Vasárnap délután" c. rovatában a család számára készült elmélkedéseket. Ezenkívül a gyülekezeti munka számára is ad indításokat. A lap evangéliumi szellemben akar segítségére lenni a lelkipásztornak munkájában.

Imre Lajos --- In: Az Út --- (8) 1926 | 294-294 old.

Ez a folyóirat, mely már hetedik évfolyamában jár, tartalmaz elmélkedéseket és a munkáról szóló cikkeket lelkészek számára, prédikációkat és beszédeket, „Vasárnap délután" c. rovatában a család számára készült elmélkedéseket. Ezenkívül a gyülekezeti munka számára is ad indításokat. A lap evangéliumi szellemben akar segítségére lenni a lelkipásztornak munkájában.

Imre Lajos --- In: Az Út --- (8) 1926 | 293-294 old.

Kétségtelen, hogy ennek a lapnak is vannak fogyatkozásai, de bizonyos, hogy ha a református lelkészek és tanítók mellé állnának, a lapnak is jobban módjában állna e hibák kiküszöbölése. A lap irányában föltétlenül gondoskodni kellene róla, hogy határozottabb evangéliumi szellemet képviseljen.

Tavaszy Sándor --- In: Az Út --- (8) 1926 | 289-292 old.

A régi keresztyén teológia Isten megismerésének három útját jelölte meg: a)via emintiae: mindaz, ami az emberben, mint tulajdonság bizonyos mértékig megvan, Istenben rendkívüli mértékben feltalálható; b)via negationis: minden véges emberit tagadunk Istenben, vagyis ha mi teremtmények függők vagyunk, Ő független; c)via causalitatis: minden oksoron keresztül el lehet jutni az utolsó, végső okhoz, Istenhez. Isten megismerésének újabb útja és módja az, amelyet a liberális kritikai teológia követett, a vallásos tudaton át való megismerés.Ezt az utat különösen Schleiermacher verte.

Járosi Andor --- In: Az Út --- (8) 1926 | 285-288 old.

Alkalmi költő, akinek finom, érzékeny lelke, érző szíve mindenre reflektál, amit Isten ad neki s mivel magától értetődő, természetes érzése az, hogy mindent Isten ad, költészete tárgyait tekintve végtelen gazdag.Költészetének alapvonása az elpusztíthatatlan, bátor, bensőséges optimizmus; akármiről is énekel, minden mögött a jóságos, szerető mennyei Atyát látja, akinek legfőbb célja a maga végtelen,, mérhetetlen szeretetét árasztani az egész világra, de főképpen az emberre.

Imre Lajos --- In: Az Út --- (8) 1926 | 276-285 old.

Mai életünkben gyakran tehetjük azt a tapasztalatot gyülekezeteinkben, mintha az igehirdetés vesztett volna régi jelentőségéből és mintha hatása napról napra kisebbé válnék. Sokan vannak, akiknek az a gondolatuk, hogy az igehirdetés ma kevesebbet is jelent mint régebben, s hogy azok a munkaterek, melyek újabban mind nagyobb gazdagsággal nyíltak a lelki munkák terén, lassanként mintha kiszorítanák és erőtlenné tennék az igehirdetés hatását. Mintha annak régies módszere helyett egy újabb és minden tekintetben mozgékonyabb eszközre volna szükség a lelkek megnyerésében.

N. N. --- (1-2) 1916 | 1-296 old.

Teológiai tudomány, egyházi szolgálat. Negyedévi teológiai folyóirat. Alapította Ravasz László.

Gerhardt Pál --- In: Az Út --- (8) 1926 | 275-275 old.

Oh miként fogadjalak/Világ Megváltója./Méltóképp mint áldjalak/Lelkem megtartója!/Oh Jézus, gyújts szívemben/Te szövétnekedet,/Hogy érthessem mindenben/Te szent tetszésedet.

N. N. --- In: Az Út --- (8) 1926 | 272-272 old.

Ennek a hónapnak elején lépünk be az adventi időszakba, mely előkészítés a Krisztus fogadására. Az advent végén jön Karácsony, a Krisztus születése áldott ünnepe.

Andersen --- In: Az Út --- (8) 1926 | 271-272 old.

Tudjátok úgy-e gyermekek, hogy az ördög mindig azon töri fejét, hogyan ronthatná el mindazt a szépet és jót, amit a jó Isten alkotott. A világ, teremtése óta már sokszor próbálkozott ezzel a gonosz munkával és bár mindig kudarcot vallott, mégis mindig újra kezdette.

V. Á. --- In: Az Út --- (8) 1926 | 266-270 old.

1. Isten Báránya. Jel 5:12. Ez a bibliai kifejezés a Jézus mennyei dicsőségét és a mi megváltatásunk boldogító igazságát foglalja össze. A tisztaság, szentség, a tökéletes bűntelenségben és az isteni javakban csak Ő olyan gazdag, hogy a bűnös emberiség javára a váltságdíját lefizesse. Az Isten Báránya elvette a világ bűneit, tehát a mérhetetlen lelki gazdagság az enyém is. Ima: Atyám! könyörgöm, hogy a Te Lelked által az én életemben is tedd hatékonnyá a Bárány vérét, hogy Őt én is méltóképpen dicsőíthessem.

Imre Lajos --- In: Az Út --- (1) 1923 | 116-119 old.

Hangsúlyoznunk kell azt a gondolatot, hogy a vasárnapi iskolai munka mind nagyobb és nagyobb teret van hivatva betölteni egyházközségeinkben, ha egyáltalában adunk valamit
arra, hogy népünk vallásos éleiének fejlődésére befolyást gyakoroljunk. A felekezeti iskola, még ha minden lehetőségét kihasználjuk is, nem tartalmaz elegendő munkateret e tekintetben, s föltétlenül szükséges, hogy az intézményes munka pillére mellé minden erőnkkel igyekezzünk kiépíteni a szabad építő munka pillérét, melynek egyik fontos köve a vasárnapi iskola is.

Donald Frauser --- In: Az Út --- (8) 1926 | 260-265 old.

Nagy Szél haldoklott. Tulajdonképen nem ez volt apjától kapott neve. Időnként viharos élete alatt nevet cserélt, valami új néven nevezvén magát. A kunyhóbán síró asszonyok tolongtak, akik közül az egyiknek karjaiba hanyatlott, hogy kilehelje lelkét. Főembere is
ott volt, kérdezvén tőle az öntudat pillanataiban, mi történjék vagyonával, kit nevezett meg utódjául és végül a legborzasztóbb, ki babonázta meg őt, hogy ilyen rettentő véget érjen.

N. N. --- In: Az Út --- (1) 1923 | 113-115 old.

Mindig valami csodálatosan mély titokzatosságot éreztem az alkonyai csöndjéből. A legkedvesebb óráim azok voltak, ha csöndes estén felmentem egy hegyre a falu fölé s megálltam ott akkor, mikor az alkony kezdi a maga barna szárnyait teregetni a házakra.

Makkai Sándor --- In: Az Út --- (1) 1923 | 109-112 old.

Az első, megszokott, nagyon a szívünkhöznőtt és kétségtelenül történetileg indokolt felfogás, amely jelenleg teljes mértékben uralkodik is, az, hogy a mi egyházunk a magyar kisebbség kultúrájának s e kultúra hivatásos szervezetének, az iskolarendszernek őre, letéteményese és fenntartója. Az egyház e felfogás szerint oktató- és nevelőintézmény s mindenek felett nemzeti jellegű és kulturális tendenciájú tényezője a magyar kisebbség életének.

Pilder Mária --- In: Az Út --- (8) 1926 | 258-260 old.

A vasárnap megszentelése elsősorban az asszonyok különös feladata, — de mindenek előtt a papnék egyik legdrágább kötelessége. Más asszonyok férje azon napon pihen, a papné ura aznap dolgozik a legtöbbet. Épp azért különösen fontos, hogy azalatt a pár rövidke óra alatt, amit otthon tölthet a pap, egészen zavartalan szentségben érezhesse meg a vasárnap csendes békességét a maga otthonában. Ünnepi csend — ez kell legyen a papi házak vasárnapjának legfőbb jellemvonása.

Tavaszy Sándor --- In: Az Út --- (8) 1926 | 251-257 old.

Valójában nem történt más egyéb ezen a napon, mint csupán annyi, hogy Luther Márton tiszteletes atya, a szabad művészetek és a Szent Teológia mestere, a wittenbergi egyetem rendes tanára „az igazság szeretetétől és kiderítésének vágyától indíttatva" 95 vitatételt szegezett ki a wittenbergi vártemplom kapujára. A reformáció nem emberi mű, de a diadalmas Isten diadalmas harca az Ő dicsősége megkárosítói ellen.

Tőkés József --- In: Az Út --- (1) 1923 | 105-108 old.

A belmissziói munka feladata az, hogy az Isten ígéjét az emberek lelkéhez közel vigye és az emberek életét az Isten igéjének befolyása alá helyezze. A keresztyén egyházban egységesen és egyetemesen kialakult szokás szerint az Isten igéje a templomban hirdettetik. Az egyházi tevékenységnek ez a középpontja és így minden munkának, melyet az egyház végez, e körül kell csoportosulnia és ezt kell kiegészítenie.

Vásárhelyi János --- In: Az Út --- (1) 1923 | 102-105 old.

A belmisszió és pásztoráció viszonyát, egymásra való áldásos hatását akkor tudjuk helyesen méltatni, ha világosan magunk elé állítjuk azon feladatokat, melyeknek betöltését mindkettő magáénak vallja. A belmisszió célja a nép egészének a megmentése a kor Krisztusellenes hatalmainak befolyásától, a népélet áthatása az Evangélium erőivel, a keresztyén léleknek megújulása által a keresztyén világ Istennek szentelése, hogy így a világ Istenországa megvalósításának felséges munketere lehessen.

Kádár Géza --- In: Az Út --- (1) 1923 | 99-102 old.

A legalacsonyabb iskolai típus a vallásos nevelésre az óvoda. Itt rendszeres iskolai vallástanításról szó sem lehet ugyan, de mégis mindent megteszünk már itt is arra, hogy az óvodát keresztény levegő töltse be s azt lélegzeljen ott a gyermek észrevétlenül. Itt a belmissziói tevékenység abban áll, hogy a gyermekek által a családi hajlékból hozott vallásos képzeteket tisztítjuk, helyes irányba tereljük az óvónő keresztyén szellemű működése és személyisége által.

Mátyás Ernő --- In: Az Út --- (8) 1926 | 244-250 old.

A szekták általános jellemző vonásainak ismertetése révén közvetlen veszély hiánya esetén rámutattunk a preventív védekezés módjaira, most kérdezzük azt, hogy miképen védekezzünk a szekták ellen abban az esetben, ha azok meglevő veszedelmet jelentenek egyházunkban? E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítanunk bizonyos általános módjait a védekezésnek s elsősorban azt kell megállapítanunk, hogy a szektákkal szemben való minden munkánkat és küzdelmünket a szeretet kell, hogy áthassa, azt kívánja keresztyén vallásunk tartalma és ezt kívánja a szekták lelki karaktere.

Gönczy Lajos --- In: Az Út --- (1) 1923 | 99-99 old.

Mind a kettőnek célja azonos: a gyülekezetnek építése. Ez a cél különbözteti meg az igehirdetést a világi szónoklástól, ez a belmissziói munkát az egyesek és az összesség testi-lelki javát célzó más társadalmi munkától. Ennek az építésnek a végcélja az Istenországának realizálása, eszköze pedig az Ige, azaz Istennek a Jézus Krisztusban kijelentett üdv akarata. Belmisszió és igehirdetés tulajdonképen nem egyéb, mint ugyanazon életnek két különböző megnyilatkozása, nem lényegükben, nem céljukban, hanem eszközeikben különböznek egymástól.

Imre Lajos --- In: Az Út --- (8) 1926 | 240-244 old.

A külmisszió gondolatának igazi fontosságára most kezd rájönni egyházunk s ezzel együtt felmerül a kérdés, hogyan tudjuk népünket ránevelni, hogy egész nagyságában és jelentőségében lássa ezt a kérdést. Nyilvánvaló, hogy az az állapot, mikor egy egyház a külmisszió kérdésével nem foglalkozik és az iránt nem érdeklődik, mindig a hanyatlás és visszaesés jele abban az egyházban.

Csefó Pál --- In: Az Út --- (1) 1923 | 96-97 old.

Belmissziói munka és az egyházi adminisztráció. Mindkettő az egyháznak — a hívő keresztyének üdvközösségének egy-egy munkaköre, élei megnyilvánulása. Ma már elismerjük, hogy mindkettő oly fontos, hogy az egyház saját kára nélkül egyiket sem nélkülözheti, de viszont egyik sem ölelheti fel külön-külön az egyház mindennemű ténykedéseit.

Andrews Lancelot --- In: Az Út --- (8) 1926 | 239-239 old.

Imádkozom-e, ha nem hétszer napjában, mint Dávid, de legalább háromszor, mint Dániel? Ha nem oly hosszan mint Salamon, de legalább oly röviden-e mint a publikánus?

Imre Lajos --- In: Az Út --- (8) 1926 | 237-238 old.

Általános a panasz a lelkipásztorok közt, hogy munkájuk sikere nem látszik és hiábavaló az a sok erőfeszítés, amit ezen a földön a reájuk bízott lelkek között végeznek egy olyan cél érdekében, mely olyan messze van, hogy képzeletünkkel elérni nem tudjuk.

Tavaszy Sándor --- In: Az Út --- (1) 1923 | 92-95 old.

Oly korban élünk, melyben minden érték devalválódott. A történelmi haladás abban fog állani, hogy bizonyos javak elértéktelenedése tovább fog zuhanni, de nagy erkölcsi javak
a magasba fognak szökni, hogy az ideiglenes sülyedés után még szikrázóbb fénnyel ragyogjanak a jók és a szentek egén. Azért újból és újból szembe kell néznünk történelmi multunkkal és újból kell értékelnünk, hogy azt, ami belső növekedésünkre szolgál, öntudatos telkekhez méltóan kiemeljük, megmentsük és egy mind magasabb életlehetőség szolgálatába állítsuk.

Makkai Sándor --- In: Az Út --- (1) 1923 | 91-92 old.

Igehirdetői munkánk közben gyakran megesik, hogy valamely textusban, amely megragadta a lelkünket, a központi érlelem világos látása mellett is, egy egy részlet, kifejezés vagy
szó nehézséget okoz, megállít és sokszor meg is akadályoz abban, hogy arról a textusról prédikálhassunk. Megkíséreljük e rovatunkban egyes ilyen „nehéz" textussal megviaskodott küzdelmünkről, kizárólag a gyakorlati (és nem irodalmiI) felhasználás céljából, testvéreinknak beszámolni.

N. N. --- In: Az Út --- (8) 1926 | 235-236 old.

Volt egyszer egy országban egy hatalmas rabló, aki az egész országot rettegtette gonosztetteivel. De egy idő múlva egyszer csak híre terjedt, hogy a rabló megszökött börtönéből. Élt ebben az időben egy kegyes keresztyén nő abban az országban, aki mikor a rabló dolgairól hallott, elgondolta, milyen jó volna, ha ezt a gonosz és elvetemült lelket az Isten evangéliuma számára meglehetne nyerni. Elhatározta tehát, hogy elmegy, felkeresi a rablót és beszél vele.

Oldal