Egyházkerületi közgyűlésünk november 25-én tartott gyűlésében kimondotta egy nagyobb belmissziói bizottság, s a belmissziói intéző bizottság alakítását.
belmisszió
A figyelmünket teljesen lefoglalja az a kérdés, mi lesz az iskoláinkkal, épületeinkkel, tanárainkkal, ha esetleg elveszítnők őket. Ez a súlyos kérdés pedig kiveri az eszünkből azt a még súlyosabbat: hogy ifjúságunk vallásos és erkölcsi gondozását nem szabad elhanyagolnunk.
Az első, megszokott, nagyon a szívünkhöznőtt és kétségtelenül történetileg indokolt felfogás, amely jelenleg teljes mértékben uralkodik is, az, hogy a mi egyházunk a magyar kisebbség kultúrájának s e kultúra hivatásos szervezetének, az iskolarendszernek őre, letéteményese és fenntartója. Az egyház e felfogás szerint oktató- és nevelőintézmény s mindenek felett nemzeti jellegű és kulturális tendenciájú tényezője a magyar kisebbség életének.
A belmissziói munka feladata az, hogy az Isten ígéjét az emberek lelkéhez közel vigye és az emberek életét az Isten igéjének befolyása alá helyezze. A keresztyén egyházban egységesen és egyetemesen kialakult szokás szerint az Isten igéje a templomban hirdettetik. Az egyházi tevékenységnek ez a középpontja és így minden munkának, melyet az egyház végez, e körül kell csoportosulnia és ezt kell kiegészítenie.
A belmisszió és pásztoráció viszonyát, egymásra való áldásos hatását akkor tudjuk helyesen méltatni, ha világosan magunk elé állítjuk azon feladatokat, melyeknek betöltését mindkettő magáénak vallja. A belmisszió célja a nép egészének a megmentése a kor Krisztusellenes hatalmainak befolyásától, a népélet áthatása az Evangélium erőivel, a keresztyén léleknek megújulása által a keresztyén világ Istennek szentelése, hogy így a világ Istenországa megvalósításának felséges munketere lehessen.
A legalacsonyabb iskolai típus a vallásos nevelésre az óvoda. Itt rendszeres iskolai vallástanításról szó sem lehet ugyan, de mégis mindent megteszünk már itt is arra, hogy az óvodát keresztény levegő töltse be s azt lélegzeljen ott a gyermek észrevétlenül. Itt a belmissziói tevékenység abban áll, hogy a gyermekek által a családi hajlékból hozott vallásos képzeteket tisztítjuk, helyes irányba tereljük az óvónő keresztyén szellemű működése és személyisége által.
Mind a kettőnek célja azonos: a gyülekezetnek építése. Ez a cél különbözteti meg az igehirdetést a világi szónoklástól, ez a belmissziói munkát az egyesek és az összesség testi-lelki javát célzó más társadalmi munkától. Ennek az építésnek a végcélja az Istenországának realizálása, eszköze pedig az Ige, azaz Istennek a Jézus Krisztusban kijelentett üdv akarata. Belmisszió és igehirdetés tulajdonképen nem egyéb, mint ugyanazon életnek két különböző megnyilatkozása, nem lényegükben, nem céljukban, hanem eszközeikben különböznek egymástól.
Belmissziói munka és az egyházi adminisztráció. Mindkettő az egyháznak — a hívő keresztyének üdvközösségének egy-egy munkaköre, élei megnyilvánulása. Ma már elismerjük, hogy mindkettő oly fontos, hogy az egyház saját kára nélkül egyiket sem nélkülözheti, de viszont egyik sem ölelheti fel külön-külön az egyház mindennemű ténykedéseit.
Örömmel konstatálható, hogy, akár az lgazgató tanács körlevelének, akár másnak indítására, naponkent több és több vélemény hangzik el erről a kérdésről, egy, vagy más
vonatkozásban.Hangoztatni próbáltam az a komoly meggyőződésemet, hogy a belmisszió, vagy az ilyen néven megjelölt tevékenységek, a lehető legaktuálisabb és legégetőbb kérdése az egyházunk jövendőjének, melyet föltétlenül meg,kell bolygatni és úgy, ahogy tudjuk, meg is kell oldani.
Mig kicsiny nehány száz lélekből álló gyülekezeteink az adminisztráció minden nehézsége nélkül vezethetők, addig a városi gyülekezetek zülleni kezdenek, széthullanak abban a pillanatban, melyben nincs gondoskodás tagjaik szorós összetartásáról.
Pagină
