N. T. Wright’s approach to the historical-Jesus-debate throws a new light on the resurrection quest. In his view, the ultimate question of the ’resurrection research’ should be: what happened on that first Easter that has ultimately led to the early Christianity and its faith? Early Christianity’s answer is that Jesus of Nazareth, who was crucified, has risen. Nobody was there on that moment and still, we have two historically secure indications: the empty grave and Jesus’ appearances.

In this paper we present almost twenty ancient greek funeral inscriptions from the period of 4th–3rd centuries BC and 3rd–4th centuries AD. Our aim is to set the eschatology of four Pauline letters (1Thessalonians, 1 and 2 Corinthians and Filippians) in the context of Hellenistic after-life concepts, and to establish the possible parallels and analogies.

Resurrection is one of the central topics in Christian theology, widely discussed within both christology and anthropology. This idea deriving from the New Testament is deeply rooted in Old Testament texts, or, more precisely, in a particular interpretation of those texts.

Riemer Roukema: Klaus Berger klagt an
Geréb Zsolt: Ulrich Luz: Theologische Hermeneutik des Neuen Testaments

In Calvin’s eschatological reflection the intermediate state of the believer is of primary importance. After death the soul leaves body, the body (and only the body) falls into sleep, the soul, however, rests by God. The perfect happiness of the soul is not diminished by the fact

Ez alkalommal arról szeretnék röviden beszélni, hogy miképpen értelmezték és vitatták az 1Kor 15 egyik szakaszát a 2. és 4. évszázad között.

Feltűnő, hogy a századeleji theologiai irodalomban milyen ritkán esik szó a hermeneutikáról. Annál feltűnőbb azonban, hogy a századfordulótól kezdődően az érdeklődés középpontjába került ez a szaktárgy.

Nagy Szél haldoklott. Tulajdonképen nem ez volt apjától kapott neve. Időnként viharos élete alatt nevet cserélt, valami új néven nevezvén magát. A kunyhóbán síró asszonyok tolongtak, akik közül az egyiknek karjaiba hanyatlott, hogy kilehelje lelkét. Főembere is
ott volt, kérdezvén tőle az öntudat pillanataiban, mi történjék vagyonával, kit nevezett meg utódjául és végül a legborzasztóbb, ki babonázta meg őt, hogy ilyen rettentő véget érjen.

Kálvin teológiájának mai olvasata A korszakok hasonlóságaiból és különbségeiből adódó hermeneutikai problémák. Ez az előadás kolozsvári Protestáns Teológia által szervezett nemzetközi Kálvin-értekezleten hangzott el 2009. október 15–16-án. Szűcs Ferenc ezzel a végső következtetéssel zárta előadását: Kálvin megértéséhez nem lehet egyetlen hermeneutikai kulcsot, vagy vezérmotívumot kiemelni.

Jelen tanulmányunkban nem vállalkozhatunk a fiatal Kálvin első teológiai művében, a Psychopannychiában felvetett minden kérdés részletes kibontására, sem annak teljes hatástörténeti elemzésére, mindazonáltal megkíséreljük vázolni azokat a legfontosabb szövegtörténeti, teológiai és aktuális szempontokat, melyek a lélek mibenléte felől gondolkodó keresztyén ember számára támpontul szolgálhatnak.

Tanulmányunk arra tesz kísérletet, hogy a nyitott mű modelljét alkalmazza a prédikációra. Az Umberto Eco könyvében felvetett homiletikailag releváns gondolatokat megpróbáljuk majd a prédikációkészítés folyamatában felhasználni. Eco könyve a hatvanas években jelent meg először.

Minden keresztyén életébe eljön az idő, amikor a halál utáni lét nem elvileg érdekli, amikor nem vitázni akar arról, hogy mi lesz, mikor lesz, milyen lesz az örök élet, hanem ezek saját létkérdéseivé válnak. Hisszük, hogy földi életünk halálárnyékába Jézus Krisztus elhozta a világosságot, de ezt a hitet felválthatja a kétség, az, hogy nem kapunk mindenre feleletet, megtörheti a bűn és a szenvedés, környezetünk hitetlensége.