Ez a tanulmány arra a következtetésre jut, hogy Jankélévitch erkölcsi filozófiájában a megbocsátás problémája kétértelmű vagy inkább a szerzőnek kétértelmű hozzáállása van a megbocsátáshoz.
halál
A lista 6 elemet tartalmaz. Ezen az oldalon a 1 - 6 elemek láthatók.
Feltételezésünk szerint Jankélévitch megbocsátásfogalmának a helyenként megmutatkozó inkoherenciája összefüggésben van metafizikájának belső ellentmondásaival. A következőkben azt kívánjuk feltárni, hogy vajon megalapozott-e ez az elgondolás?
Nagy Szél haldoklott. Tulajdonképen nem ez volt apjától kapott neve. Időnként viharos élete alatt nevet cserélt, valami új néven nevezvén magát. A kunyhóbán síró asszonyok tolongtak, akik közül az egyiknek karjaiba hanyatlott, hogy kilehelje lelkét. Főembere is
ott volt, kérdezvén tőle az öntudat pillanataiban, mi történjék vagyonával, kit nevezett meg utódjául és végül a legborzasztóbb, ki babonázta meg őt, hogy ilyen rettentő véget érjen.
Amikor Noort a Kr. előtti 7. század halálhoz fűződő viszonyát tisztázza,1 akkor fontos szempontokat szolgáltat Zofóniással kapcsolatban is annak ellenére, hogy nem foglalkozik magával a prófétával, hiszen az általa vizsgált körülmények hatottak Zofóniás korában is. A 8. század végén az északi országrész bukása következtében bekövetkező hatalmas demográfiai, politikai és gazdasági változások jelei Júdában is szemmel láthatóak voltak: új városnegyedet találunk Jeruzsálemben, új települések születnek a dombosabb vidékeken.
Luther Márton (1483–1546) reformátori felismerésének következménye nem pusztán a teológia, hanem a vallásgyakorlás, az egyházi élet szinte minden területének megújítása lett. Ez az építkezés elég korán, jóval Luther exkommunikációja előtt megkezdődött, és már az 1510-es évek legvégétől felismerhetően kirajzolódnak a körvonalai.1 Ennek az új programnak a része az 1519 őszén megjelent sermója2 is, amely húsz számozott szakaszban3 készít fel a halálra, illetve a meghalásra.
Minden keresztyén életébe eljön az idő, amikor a halál utáni lét nem elvileg érdekli, amikor nem vitázni akar arról, hogy mi lesz, mikor lesz, milyen lesz az örök élet, hanem ezek saját létkérdéseivé válnak. Hisszük, hogy földi életünk halálárnyékába Jézus Krisztus elhozta a világosságot, de ezt a hitet felválthatja a kétség, az, hogy nem kapunk mindenre feleletet, megtörheti a bűn és a szenvedés, környezetünk hitetlensége.
