Arhivă digitală
Istennek Jézus Krisztusban kinyújtott keze minden kórházban megérinti a beteget, de kellene lennie egy olyan kórháznak, ahol ezt az orvos, a nővér, az egész személyzet tudja, s ahol a betegek érzik is. Ilyen volt a kolozsvári Református Kórház, ilyenek voltak orvosai, lelkipásztorai és diakonisszái, akik nem csak a betegséget gyógyították, hanem könyörülő szeretetükkel lehajoltak a beteghez is.
Lezártunk egy évszázadot. Vajon csak Trianonra és Párizsra, csak a szocializmus vonata előtt futó püspökeinkre tudunk emlékezni? Pedig arra kellene, hogy éppen ezek ellenére, református egyházunk és erdélyi magyarságunk nem csak túlélte a 20. századot, hanem értékeket hagyott hátra nekünk, 21. századiaknak. Ezeket kellene számba venni, a mögöttünk hagyott száz év értékeit, a kagylók által kikínlódott drágagyöngyöket. Ez nem csak az egyháztörténészek feladata, hanem mindannyiunké. Ilyen bevezető gondolatokkal teszem közolvasandóvá a következő három tervet.
Nemzedékek váltása mindig felszültséget okoz, de nem egyformán. Rendes körülmények között ez a váltás fokozatosan, egyenlő ütemben történik, s csak utólag lehet észrevenni a valóságos változásokat világnézetben, szokásokban, gondolkozásmódban stb. A látható, minőségi változást két tényező hozhatja létre: a körülmények hirtelen, gyökeres változása és az új nemzedék nevelődésének gyökeres változása. Ma mind a kettő jelen van, s egymást erősítve hozza létre azt a nagy különbséget, ami uralja mai társadalmunkat mind az egyházban, mind azon kívül.
Halálának háromszázadik évfordulóján, méltó emléket állíthatunk Misztótfalusi Kis Miklósnak, ha vele együtt mondjuk (akár ismételten is) a fenti szép hálaadó és könyörgő imádságot. Az itt-ott barokkosan hosszú mondatok és dagályosnak tűnő megszólító és dicsőítő formulák dacára ez az imádság formailag egységes, stílusa – imádsághoz illően – emelkedett, tartalma pedig teológiai szempontból átgondolt. A benne megszólaló hit személyes, s éppen ezért egyetemes.
A Jelenések könyve apokaliptikus próféciájának a hasonló jellegű ószövetségi próféciákkal való egybevetése során nem csak rokon vonások, hanem eltérések is mutatkoznak. Ezek az eltérések nem ellentmondásosak: az Újszövetség nem mond ellent az Ószövetségnek, hanem betölti azt. Ilyenformán a Jelenések könyve nem kontradiktórius, hanem komplementáris viszonyban áll az ószövetségi apokaliptikával.
A dolgozat alcíme magába foglalja azt a bibliai teológiai alaptételt, hogy az újszövetségi misszió kérdése a pneumatológia tárgykörébe tartozik. A tanítványok húsvét utáni tanúságtételét a Szentlélek kitöltése tette lehetővé. Lukács evangélista, az Apostolok cselekedetéről szóló könyv írója, újra és újra hangsúlyozza, hogy a misszió kezdeményezője mind a zsidók, mind a pogány népek körében a Szentlélek Isten. Milyen sajátossága van a Szentlélek személyének Lukács írásaiban?
A titkok az Úréi – és a megkeményítés titok. Feloldani nem lehet, de alázattal lehet közeledni hozzá. Ezt próbálta meg a fenti elemzés, amely felhívta figyelmünket néhány, jelen korunkban is fontos gondolatra: az Úrtól való teljes elidegenedést előidéző felületességre és arra a „felvilágosult” gondolkodásra, amely Isten illetékességét az élet valamely területére korlátozza. Egyházunk életében mindkét jelenség megfigyelhető: a felületességet lebecsülni nagy felelőtlenség, Isten korlátok közé szorítása pedig az ő hatalmának megcsonkítását és a mi nagy megszegényedésünket jelentené.
Teológiai tudomány, egyházi szolgálat. Negyedévi teológiai folyóirat. Alapította Ravasz László.