This paper is an analysis of the text entitled Pardonner?, published in 1971 by the French philosopher Vladimir Jankélévitch. This paper is, to a certain extent, a counterpoint, to Jankélévitch’s earlier writing, Le Pardon (1967). This earlier publication is a calm indicative, while the later publication poses a question: Pardonner?

This paper examines the issue of absolution by Vladimir Jankélévitch. The absolving party’s role is to discover the cause external to man, deep down beneath human malice, which motivates the criminal actions. With an investigator’s zeal, an answer is sought to the question of “unde malum”? The old answer comes from dualism: the negative transcendent force, Satan, is the source of all sins.

Ez a tanulmány arra a következtetésre jut, hogy Jankélévitch erkölcsi filozófiájában a megbocsátás problémája kétértelmű vagy inkább a szerzőnek kétértelmű hozzáállása van a megbocsátáshoz.

Feltételezésünk szerint Jankélévitch megbocsátásfogalmának a helyenként megmutatkozó inkoherenciája összefüggésben van metafizikájának belső ellentmondásaival. A következőkben azt kívánjuk feltárni, hogy vajon megalapozott-e ez az elgondolás?

A 20. századra sokan emlékeznek úgy, mint amely a masszív erőszakmegtapasztalások százada volt. Az emberpusztítás olyan méretű volt, mint addig soha az emberiség történelme során. Az erőforrásokért vívott harc globális kiterjesztése és a tömegpusztító fegyverek tökéletesítése rövid idő alatt nagyszámú emberáldozatotű követelt. A II. világháborút követően pedig fokozott igény mutatkozott az addig többnyire figyelmen kívül hagyott áldozatok hangjának meghallására.