Az Igével való sáfárkodás

Mózes András: Az Igével való sáfárkodás. In: Az Út 8.1 (1926), 66-68. pp.

Siralmas látvány az üres templom, amelyben vasárnap ásító padok felett, kongó falak között anélkül kell elszállania Isten gazdag igéjének, hogy ajándékával, áldott magával szíveket termékenyíthetne meg. De az a helyzet sem sokkal vigasztalóbb, amikor a templom tele van ugyan, de üres lelkekkel van tele, olyan lelkekkel, amelyek se nem alkalmasak, se nem méltóak az Ige Befogadására. Az Ige tud csodákat tenni; arra
is képes, hogy üres lelkeket beteljesedett, szentlélekhordozó boldog eszközökké varázsoljon át. De éppen ezért, mert az Ige ilyen hatalmas, szent, erős és végtelen, — azoknak, akik hallgatják, akik részesülnek benne és vesznek. belőle, kötelességük úgy felszerelten menni az Igével való találkozásra, hogy az elnyerendő fenséges tartalomhoz, amit az Ige nyújt, illő és méltó keretet vigyenek magukkal.