Szolgálat és hatalom. Kormányzás a magyar református egyházban

Kozma Zsolt: Szolgálat és hatalom. Kormányzás a magyar református egyházban. In: Lekötelezetten. Igetanulmányok, gyülekezeti előadások. Kolozsvár: Erdélyi Református Egyházkerület, 2012. 71-83

„Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok.” (Mt 28,18b–19a; 20,25b–26) Jézusnak ezek a szavai a népekhez küldött tanítványok számára szolgálatuk biztosítéka, de figyelmeztetés is, hogy nem személyük és nem szavuk hatalmával lesz eredményes munkájuk, hanem a küldő Úr teljhatalmának kiárasztásával. A rangvita zárómondatai nem arról szólnak, hogy a tanítványok között nem lehet helye a nagyság és az elsőség vitájának, hanem arról, hogy ezeket a szolgálat útján keressék. Előttük két magatartási modell van: a népek fejedelmeinek uralkodása és Jézus Krisztus sokakért végzett szolgálata. Nincs szükség különösebb logikai segédgondolatra ahhoz, hogy felismerjük évszázados vívódásunkat: a világ társadalmi, politikai, gazdasági szerkezeteinek átvétele magával hozhatja (és legtöbbször hozta is) a hatalomkeresés bűnét, miközben állandóan hangoztatjuk a Krisztus-uralom megvalósításának igényét.