Digitális archívum

Összesen 48 találat. Ezen az oldalon a(z) 1 - 30 címek láthatók.
Makkai Sándor --- 1923 | 38 old.

Az Erdélyi Református Egyházkerület Theologiai Fakultásának Értesítője.

N. N. --- In: Az Út --- (1) 1923 | 198-198 old.

November 23—25-én zajlott le az erdélyi református egyházkerület népes közgyűlése Kolozsvárt, a református theológiai fakultás dísztermében.

Imre Lajos --- In: Az Út --- (1) 1923 | 195-197 old.

Íme ezek azok, amiket a világ keresztyénségével való kapcsolatok nekünk hoznak. Ráeszmélés jelen feladatainkra, megértése annak, hogy első kötelességünk a vallásos élet ápolása, tagjainknak a Krisztushoz való vezetése s ha ezt tesszük, mindenek megadatnak nekünk ráadásul. Útmutatás és lelki segítség, ezeknek a feladatoknak elvégzésére, a más ajkú testvéreink imádsága és rokonszenve. És ezekből a kapcsolatokból új munkaerőt, a lélek új erejét kell merítenünk s ez legyen ezeknek áldott eredménye.

Makkai Sándor --- In: Az Út --- (1) 1923 | 185-195 old.

Évmegnyitó beszéd a református theológiai fakultáson, 1923. szept. 30.

Nagy Géza --- In: Az Út --- (1) 1923 | 181-184 old.

Így hívta mindenki, pedig mikor megismertem, már nem volt gazdag földi javakban. Első találkozásunk unokájának esküvőjén történt. A sok vidám arc között, mely körülülte a lakodalmas asztalt, feltűnt nekem ez az őszhajú pátriárkha, aki csöndes szavával, szerény magaviseletével is uralkodni látszott a többiek felett. Ő más eszközökkel tudott bizalmat és szeretetet kivívni magának.

Muzsnai László --- In: Az Út --- (1) 1923 | 177-180 old.

Az iratterjesztéshez két dolog szükséges: arravaló, magas színvonalú, jó, vallásos irodalom és az egyes központokban, gyülekezetekben, iskolákban, városokban ennek komoly és odaadó terjesztése. Hiába alkotunk irodalmat, ha nincs, aki ezt terjessze, aki munkálkodjék.

Imre Lajos --- In: Az Út --- (1) 1923 | 175-176 old.

Az iratterjesztéshez két dolog szükséges: arravaló, magas színvonalú, jó, vallásos irodalom és az egyes központokban, gyülekezetekben, iskolákban, városokban ennek komoly és odaadó terjesztése. Hiába alkotunk irodalmat, ha nincs, aki ezt terjessze, aki munkálkodjék.

Tavaszy Sándor --- In: Az Út --- (1) 1923 | 171-174 old.

A jelenkori pietizmus, bár léte indokolatlan az egyházban, mégis mindenre elszánt makacssággal igyekszik érvényesülni az egyházban az egyház ellen, amikor egyenesen és hát mögött küzd az egyházi jellegű keresztyén vallásosság ellen, hol azáltal, hogy bomlasztja az egyház közösséget, hol csak azáltal, hogy kisebbíti és lefokozni igyekszik annak az életre és világra kiható jelentőségét.

D. J. A. Cramer --- In: Az Út --- (1) 1923 | 168-170 old.

Hit és keresztyénség korrelátiv fogalmak. Hit nélkül a keresztyénség igazsága nem tapasztalható és csak a hit által ismeri fel az ember, hogy a keresztyén igazság az, amelyik a hitet ébreszti. A hit alatt, azaz a keresztyén igazság elsajátítása alatt bizalmat értünk. A bizalom mindig gyakorlati szükségletekre vonatkozik. Hinni: jelent egy személyben való feltétlen bizalmat.

Sz. --- In: Az Út --- (1) 1923 | 167-167 old.

Egyházkerületi közgyűlésünk november 25-én tartott gyűlésében kimondotta egy nagyobb belmissziói bizottság, s a belmissziói intéző bizottság alakítását.

Imre Lajos --- In: Az Út --- (1) 1923 | 157-166 old.

Az a tény, hogy gyülekezetünk tagjai szemében a konfirmáció még mindig megtartotta régi fontosságát, hogy aránylag kevés az, aki konfirmációra nem küldené gyermekét, hogy az előkészítés komolyságát még mindig nem vesztette el a köztudatban, arra int, hogy egyházi tevékenységeink közül ezt minél erősebben tartsuk fent, sőt folytassuk.Addig is azonban, tekintve, hogy a konfirmációi előkészítés időszaka megkezdődött, az adott lehetőségek és körülmények között végrehajtható néhány olyan gondolatot akarunk adni, melyeket azonnal alkalmazni lehet a konfirmáció hatásának maradandóbbá és mélyebbé t

Imre Lajos --- In: Az Út --- (1) 1923 | 152-156 old.

A vasárnapi iskola munkának egy ellensége van, mely megfojtja és megöli: az unalom. Ha a tanítás hosszadalmas, fárasztó, a történet érdekesség nélküli, a gyermekek elmaradnak a vasárnapi iskolából. Ezt csak egy módon lehet megakadályozni: hogy aki tanít, komolyan átérzi amit tanít, és bele tud helyezkedni a gyermek lelkébe. Vasárnapi iskola munkára csakis az vállalkozzék, aki érzi ezt a buzgalmat, szeret foglalkozni a gyermekkel, és ért is hozzá.

B. J., Sz. I. --- In: Az Út --- (1) 1923 | 145-151 old.

Történetek Jézus munkálkodásáról.Történetek Jézus életéből.

Faber u. --- In: Az Út --- (1) 1923 | 143-144 old.
N. N. --- In: Az Út --- (1) 1923 | 141-142 old.

Ünnep van; ez a szó a mi egész gyülekezetünknek, családunknak békét, pihenést, megnyugvást jelent. Csak nekünk, lelkipásztoroknak fárasztóbb és nehezebb az ünnep a hétköznapnál. Tudja azt közülünk mindenki, hogy az igehirdetés a legszebb kötelessége a lelkipásztornak, de egyúttal a legnehezebb és legfárasztóbb is. Ha komolyan vesszük az igehirdetést, nem csoda, ha fárasztó lesz számunkra.

N. N. --- In: Az Út --- (1) 1923 | 130-133 old.
Derzsi Endre --- In: Az Út --- (1) 1923 | 128-129 old.

Az egyházfegyelem szellemében legyen krisztusi és gyakorlásában legyen kálvini karakterű. Ne büntető, hanem javító tendencia érvényesüljön benne.Fegyelmet azonban csak az gyakorolhat, aki saját magát is fegyelem alatt tudja tartani. A presbitéríum igazán fegyelmező hatóság csak úgy tud lenni, ha tiszta, feddhetetlen életű és egyházias érzésű presbiterek a tagjai.

Tavaszy Sándor --- In: Az Út --- (1) 1923 | 123-127 old.

Mindenkit közvetlenül érdekel, akit csak egyáltalában érdekel a keresztyénség. Hányan leszámoltak a pietizmussal, de nem számoltak le annak igazságával és hányan engedik át magukat a pietizmusnak, de nem számoltak annak félszegségeivel.
A pietizmus alatt háromféle dolgot érthetünk.

Imre Lajos --- In: Az Út --- (1) 1923 | 120-122 old.

A figyelmünket teljesen lefoglalja az a kérdés, mi lesz az iskoláinkkal, épületeinkkel, tanárainkkal, ha esetleg elveszítnők őket. Ez a súlyos kérdés pedig kiveri az eszünkből azt a még súlyosabbat: hogy ifjúságunk vallásos és erkölcsi gondozását nem szabad elhanyagolnunk.

Imre Lajos --- In: Az Út --- (1) 1923 | 116-119 old.

Hangsúlyoznunk kell azt a gondolatot, hogy a vasárnapi iskolai munka mind nagyobb és nagyobb teret van hivatva betölteni egyházközségeinkben, ha egyáltalában adunk valamit
arra, hogy népünk vallásos éleiének fejlődésére befolyást gyakoroljunk. A felekezeti iskola, még ha minden lehetőségét kihasználjuk is, nem tartalmaz elegendő munkateret e tekintetben, s föltétlenül szükséges, hogy az intézményes munka pillére mellé minden erőnkkel igyekezzünk kiépíteni a szabad építő munka pillérét, melynek egyik fontos köve a vasárnapi iskola is.

N. N. --- In: Az Út --- (1) 1923 | 113-115 old.

Mindig valami csodálatosan mély titokzatosságot éreztem az alkonyai csöndjéből. A legkedvesebb óráim azok voltak, ha csöndes estén felmentem egy hegyre a falu fölé s megálltam ott akkor, mikor az alkony kezdi a maga barna szárnyait teregetni a házakra.

Makkai Sándor --- In: Az Út --- (1) 1923 | 109-112 old.

Az első, megszokott, nagyon a szívünkhöznőtt és kétségtelenül történetileg indokolt felfogás, amely jelenleg teljes mértékben uralkodik is, az, hogy a mi egyházunk a magyar kisebbség kultúrájának s e kultúra hivatásos szervezetének, az iskolarendszernek őre, letéteményese és fenntartója. Az egyház e felfogás szerint oktató- és nevelőintézmény s mindenek felett nemzeti jellegű és kulturális tendenciájú tényezője a magyar kisebbség életének.

Tőkés József --- In: Az Út --- (1) 1923 | 105-108 old.

A belmissziói munka feladata az, hogy az Isten ígéjét az emberek lelkéhez közel vigye és az emberek életét az Isten igéjének befolyása alá helyezze. A keresztyén egyházban egységesen és egyetemesen kialakult szokás szerint az Isten igéje a templomban hirdettetik. Az egyházi tevékenységnek ez a középpontja és így minden munkának, melyet az egyház végez, e körül kell csoportosulnia és ezt kell kiegészítenie.

Vásárhelyi János --- In: Az Út --- (1) 1923 | 102-105 old.

A belmisszió és pásztoráció viszonyát, egymásra való áldásos hatását akkor tudjuk helyesen méltatni, ha világosan magunk elé állítjuk azon feladatokat, melyeknek betöltését mindkettő magáénak vallja. A belmisszió célja a nép egészének a megmentése a kor Krisztusellenes hatalmainak befolyásától, a népélet áthatása az Evangélium erőivel, a keresztyén léleknek megújulása által a keresztyén világ Istennek szentelése, hogy így a világ Istenországa megvalósításának felséges munketere lehessen.

Kádár Géza --- In: Az Út --- (1) 1923 | 99-102 old.

A legalacsonyabb iskolai típus a vallásos nevelésre az óvoda. Itt rendszeres iskolai vallástanításról szó sem lehet ugyan, de mégis mindent megteszünk már itt is arra, hogy az óvodát keresztény levegő töltse be s azt lélegzeljen ott a gyermek észrevétlenül. Itt a belmissziói tevékenység abban áll, hogy a gyermekek által a családi hajlékból hozott vallásos képzeteket tisztítjuk, helyes irányba tereljük az óvónő keresztyén szellemű működése és személyisége által.

Gönczy Lajos --- In: Az Út --- (1) 1923 | 99-99 old.

Mind a kettőnek célja azonos: a gyülekezetnek építése. Ez a cél különbözteti meg az igehirdetést a világi szónoklástól, ez a belmissziói munkát az egyesek és az összesség testi-lelki javát célzó más társadalmi munkától. Ennek az építésnek a végcélja az Istenországának realizálása, eszköze pedig az Ige, azaz Istennek a Jézus Krisztusban kijelentett üdv akarata. Belmisszió és igehirdetés tulajdonképen nem egyéb, mint ugyanazon életnek két különböző megnyilatkozása, nem lényegükben, nem céljukban, hanem eszközeikben különböznek egymástól.

Csefó Pál --- In: Az Út --- (1) 1923 | 96-97 old.

Belmissziói munka és az egyházi adminisztráció. Mindkettő az egyháznak — a hívő keresztyének üdvközösségének egy-egy munkaköre, élei megnyilvánulása. Ma már elismerjük, hogy mindkettő oly fontos, hogy az egyház saját kára nélkül egyiket sem nélkülözheti, de viszont egyik sem ölelheti fel külön-külön az egyház mindennemű ténykedéseit.

Tavaszy Sándor --- In: Az Út --- (1) 1923 | 92-95 old.

Oly korban élünk, melyben minden érték devalválódott. A történelmi haladás abban fog állani, hogy bizonyos javak elértéktelenedése tovább fog zuhanni, de nagy erkölcsi javak
a magasba fognak szökni, hogy az ideiglenes sülyedés után még szikrázóbb fénnyel ragyogjanak a jók és a szentek egén. Azért újból és újból szembe kell néznünk történelmi multunkkal és újból kell értékelnünk, hogy azt, ami belső növekedésünkre szolgál, öntudatos telkekhez méltóan kiemeljük, megmentsük és egy mind magasabb életlehetőség szolgálatába állítsuk.

Makkai Sándor --- In: Az Út --- (1) 1923 | 91-92 old.

Igehirdetői munkánk közben gyakran megesik, hogy valamely textusban, amely megragadta a lelkünket, a központi érlelem világos látása mellett is, egy egy részlet, kifejezés vagy
szó nehézséget okoz, megállít és sokszor meg is akadályoz abban, hogy arról a textusról prédikálhassunk. Megkíséreljük e rovatunkban egyes ilyen „nehéz" textussal megviaskodott küzdelmünkről, kizárólag a gyakorlati (és nem irodalmiI) felhasználás céljából, testvéreinknak beszámolni.

Káli Dénes --- In: Az Út --- (1) 1923 | 85-89 old.

Még csak néhány körfordulata az óramutatónak és mi elszéledünk gyülekezeteink felé. Gondoljunk reá, hogy minden lépésünk, minden szavunk egy láthatatlan cselekedetek könyvit megírásához hord adatokat. Mindaz nyomtalan marad, amely az ételért és ruházatért cselekedtünk, s csupán az fog benne maradni, jelentéktelen életünk felett fényesen foszforeszkálni, amivel a szenvedő, a meghalt és feltámadod Krisztust hirdettük!

Oldal